„Mit csináltak régen a családunkban, amikor valaki úgy érezte, hogy túl sokat vállalt?”
Régen az emberek tisztelték a természet ritmusát. Ha valakinek elnehezült a lába a kaszálás vagy a mosás után, nem doboznyi szintetikus szereket keresett, hanem a sparhelt mellé ült, meleg kendőt tett a vállára, és hagyott időt a testének fellélegezni.
A meleg vászonkendő és a gőzölés
Nagymamám mindig azt mondta: „A meleg felpuhítja a makacsságot.” Ha a dereka vagy a csípője fájt a szüret után, sós meleg vízbe mártott egy vastag vászonkendőt, alaposan kicsavarta, a fáradt területre tette, és egy száraz gyapjúkendővel betakarta. Tizenöt percig csendben feküdt. Ez a meleg borogatás ma is az egyik legkedvesebb esti szokásom.
A családi teáskanna: csalán, körömvirág és mezei zsurló
Délután négykor nálunk mindig felkerül a kanna a tűzhelyre. Nem bolti filteres teát iszom, hanem a kertben szedett vagy piacon vásárolt szárított füveket forrázom le: egy csipet csalán a vérkeringésért, egy kis körömvirág a belső békéért és egy kis méz. Ez nem csodaszer, de egy szertartás, ami megállítja a rohanást.
A könnyed olajos simítások
Este, fürdés után egy kevés langyos növényi olajjal (akár egyszerű mandula- vagy olívaolajjal) körkörösen átsimítom a térdeimet, a lábszáramat és a kézfejemet. Nem kell erős masszázsra gondolni: pusztán a saját érintésünk melege és odafigyelése serkenti a keringést és oldja a napközben felgyülemlett feszültséget.
„Lehet, hogy nem kell mindent egyszerre megváltoztatni.”
Erzsébet történetének egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a mindennapi apró szokások is számítanak. Nem a hirtelen megerőltetés hozza meg a jó közérzetet, hanem a kíméletes, szeretetteljes odafigyelés.
Érdekli Erzsébet otthoni programja?
Adja meg elérhetőségét, és elküldjük a mindennapi mozgás és regeneráció részleteit.