„Nem egyetlen nagy pillanat volt. Apró dolgokból vettem észre.”
Gyakran azt hisszük, hogy a testi változások egy csapásra következnek be. Nálam nem így volt. A mindennapi mozdulatok lassan, szinte észrevétlenül lettek kicsit nehezebbek.
1. A reggeli felkelés első percei
Régebben kipattantam az ágyból, feltettem a kávét, és már indult is a nap. Aztán eljött az az időszak, amikor a talajra lépve úgy éreztem, mintha a lábfejem és a térdeim ólomhuzallal lennének összekötve. Kellett öt-tíz perc, mire a mozgásom visszanyerte a megszokott ritmust. Nem volt ez betegség, egyszerűen a testem jelezte: lassabban kell kezdeni.
2. A lépcsőzés és a bevásárlószatyor
A házunkhoz vezető hat lépcsőfok, amire korábban rá sem néztem, hirtelen fontossá vált. Észrevettem, hogy a korlátba kapaszkodom, és ha a heti piacról hazaértem két teli táskával, le kellett ülnöm az előszobai kisszékre fújni egyet, mielőtt kipakoltam volna.
3. A kerti hajolgatás és a föld
A veteményes volt a büszkeségem. De egy meleg tavaszi nap után, amikor a paprikákat palántáztam, úgy felállni a sámliról, hogy ne nyilalljon a derekamba a fáradtság, már igazi kihívás volt. Ráébredtem: ha nem változtatok azon, ahogyan mozgok, el fogom veszíteni a legkedvesebb hobbimat.
„Nem orvosi diagnózisokat kerestem a lexikonokban, mert nem voltam beteg. Csak éreztem, hogy a testem 60 felé közeledve másféle törődést kíván. Kevesebb erőlködést, több megfontoltságot és melegséget.”
„Lehet, hogy nem kell mindent egyszerre megváltoztatni.”
Erzsébet történetének egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a mindennapi apró szokások is számítanak. Nem a hirtelen megerőltetés hozza meg a jó közérzetet, hanem a kíméletes, szeretetteljes odafigyelés.
Érdekli Erzsébet otthoni programja?
Adja meg elérhetőségét, és elküldjük a mindennapi mozgás és regeneráció részleteit.